Valahol ott hagytam abba a történetet, hogy Piros szétbontódott, és kikerült a kert végébe. A kasznit megpróbáljuk értékesíteni, méghozzá azért, mert vannak papírjai, és van egy AF-es motorbilétája is. (Nem szegecselt, ragasztott!) Így némi utómunkával valaki a papírtalan Rx-éből papírosat tud varázsolni. Hogy átépíti-e az alkatrészeket Piros kasznijába, vagy nem, az nem az én dolgom.

Ezidőtájt a rotorsarok így nézett ki:

F@sza, mi? Örültek is nekünk, rendesen. Viszont ha így is volt, nem tették szóvá, mi pedig élve a megelőlegezett bizalommal megpróbáltunk rendet vágni az alkatrészek és dobozok tengerében, így jutottunk el a múlt hét előtti péntekre ebbe az állapotba:

Mindezt úgy, hogy feltúrtuk az  összes dobozt, előszedtük az összes alkatrészt, és csoportosítva elpakoltuk őket a számozott dobozokba, melyekről (hihetetlen, de igaz!) nyilvántartás van! Igaz, egyelőre papír alapú, de ez nemsokára változni fog. Mondanom sem kell, hogy ez az egész leginkább “A Grál” érdeme, én annyit tettem hozzá, hogy nem voltam folyamatosan láb alatt, meg kb. tudtam, hogy mi hova való. Az is valami.

Múlt pénteken “A Grál” egy kenyérpirítóval állított be, amiről mondta, hogy majd jól kiszámlázza, én meg erre jól lebasztam. Ha ezeket a jeleneteket felvennénk, ripsz-ropsz összejönne a jútyúb bevételekből a felújítás ára. A kenyérpirítóról persze kiderült, hogy ultrahangos tisztító, nekem pedig cirka egy nappal később leesett, hogy ez biza baromi jó lesz a csavarok, anyák, és egyéb apróságok tisztításához. Jobb későn, mint soha.

Aznap egyébként az előzetesen átválogatott szemcseszórásra szánt alkatrészek előkészítése történt meg, én pedig szétszedtem az utolsó három megmaradt egységből kettőt. Piros két ajtaját. Igen, egy nap kellett hozzá. 🙂 Egyébként ilyen szemcseszórásra váró alkatrészből van egy-két darab:

Pl. ami a földön ládában van, az mind.

Nekem még Mohos géptetője van hátra, meg akarom menteni róla a gumicsíkokat meg a légbeömlőt. Tekintve, hogy Piros légbeömlőjét sikerült összetörnöm, erre a megmaradt egyetlen darabra nagyon kéne vigyázni…

(Egyébként ez volt “A Grál” első hibája, mert olyan helyre tette a rohadék beömlőt – egy dobozhalom tetejére – ahol én nem láthattam, mert földszintes vagyok, ő meg egy kib@szott zsiráf. Amikor gyanútlanul levettem egy üres dobozt, akkor a tetején ELREJTETT beömlő először megpróbálta kiverni a bal szememet, majd – természetesen a sarkával előre – elterült a földön. Most még úgy gondolom, hogy jobb, hogy a szemem menekült meg, aztán pénteken majd meglátjuk, hogy elcseszem-e a másik beömlőt is… Egyébként hatalmas kár érte. 🙁 Műanyagozható, de ezt most én csesztem el, és nem érzem magam jól tőle.)

Annyi történt még, hogy sikerült az alkatrészlista végére érnem. Ez azt jelenti, hogy a kb. egy év alatt rohamléptekben felszedett elméleti tudásra támaszkodva összeválogattam különböző online helyek kínálatát. Ez jelenleg egy 2150 soros táblázat. Nem, nem ennyi alkatrészt fogok rendelni. Miután ez több online bolt kínálata, vannak benne ismétlődések, és tartalmaz az utolsó tömítésig mindent, ami a restaurálás során opcionálisan beépítésre kerülhet. Az elkövetkező időszakban tehát ezt a listát fogom rendszerezni, és összeállítok lehetséges terveket a prioritások – és sajnos a pénztárcám – alapján. Ha ez megvan, és sikerült kiválasztani azt az opciót, ami a legjobban megfelel az igényeknek, akkor tételesen végig kell mennem az adott opció alkatrészein, hátha valami elérhető itthon is, vagy beszerezhető olcsóbban. Az egyébként látszik, hogy a világ minden pénzét el tudnám erre a projektre költeni. De ki nem? 🙂

 

  

Hozzászólások