A legtöbbször ugyanis elég, ha tud józan paraszti ésszel gondolkozni, akkor nagy meglepetések már nem érhetik. Abból indulok ki, hogy sokkal okosabb már nem leszek. 🙂 Tehát ha a mostani pénzügyi és időbeli csúszással számolok, akkor megkapom a projekt végén várható legrosszabb eredményt. Ebben még mindig benne lehet az, hogy behúzok valami orbitális elbaszást, de most nem katasztrófatervvel készülök…

 

Időtartam

Jelenleg tök egyszerű a becslési mód: van egy alap projektterv, részfeladatokkal. Ilyen pl. a szétszerelés, kasznizás, az alkatrészek tisztítása, váltó felújítás, stb. A mai napig 112,5 órának kellett volna belemennie a projektbe az eltelt 3 hónap alatt. Ebből a 112,5 órából különböző okok miatt csak 58,75 óra ment bele, tehát alig több, mint a fele. Így lesz a 1,5 évig tartó projektből 3 éves projekt. Ez bérleti díjban 100% növekedést jelent, de most a mocskos pénzügyieket nem akarom belekeverni. 

Mit lehet ilyenkor tenni? Szorosabbra venni például a projektmenedzsmentet. Elvileg két emberrel dolgozok együtt, többet kell őket mozgatni meg terelgetni. Minek a kárára lehet ezt megtenni? 

  1. Magánélet
  2. Munka. (Mármint a “gyárban”, ahol dolgozok.)
  3. Emberi kapcsolatok.

Ilyenkor érdemes elgondolkozni, hogy ezekből mit akarok beáldozni. Konkrétan semmit. Nem akarok a családomtól (sokkal) több időt lopni, nem akarok a “civil” munkahelyem kárára kokecolni, mert az pont a projekt mozgatórúgóját veszélyezteti, a PÉNZT. Akarom a kollégákat többet b@szogatni, hogy dolgozzanak? Nem kifejezetten. Nem egy fejlesztési munkáról van szó, ahol konkrétan lesz@rnám, hogy szeretnek-e, vagy nem, ezek az emberek a barátaim. Sokkal több mindent elnézek nekik. Tudom esetleg jobban szervezni a munkájukat, vagy jobban használni az idejüket?  Jobban motiválni őket? Egészen biztosan. 

 

Pénz

Ezt az aspektust leginkább két dolog befolyásolta:

  1. Az el nem költött munkadíj, aminek egy része később a bérleti díjba megy bele.
  2. A donor, amiből bár valószinűleg lehet majd pénzt csinálni, az nem rövidtávon fog bekövetkezni.

Az előző “időtartamos” példából kiindulva, ha a mostani agyammal úgy terveztem meg a projektet, hogy eddig a pontig X+35% költséget generáltam X helyett, akkor a vége sem lesz (sokkal) jobb X+35%-nál. Itt jön be az, hogy eleve 30%-os költségnövekedéssel számoltam a projekt sajátosságai miatt, az mondjuk kár, hogy ezt már rögtön az első negyedévben sikerült túllépni.

Mit lehet ilyenkor tenni? Sajnos jelen esetben nem érdemes bízni abban, hogy a végéig visszajön az 5%-nyi növekmény. Konkrétan itt az ideje csinálni egy “B” tervet meg egy “C” tervet, ami kb. azt tartalmazza, hogy milyen fejlesztésekről vagyok hajlandó lemondani. “ZS” terv van. 🙂 Abban nem nagyon vannak fejlesztések…

 

Pozitívumok

Pozitívum egyértelműen az, hogy nem kezdtem el kretén módjára már az elején alkatrészeket rendelgetni, mert akkor még nagyobb mínuszban lennék. 🙂 (Amúgy ezt szoktam csinálni, ez a Dildó-Projektnél gondolom átjött.) Az elmúlt 3 hónapban szét lett bontva a motor, ki lett csontozva a kaszni, és lett egy ’86-os Rx-7 FC Turbo donorom.

Eljutottunk innentől:

Idáig:

Valószínűleg nyom a latba az is, hogy a projekt többi részét azért sikerült többször áttervezni az elmúlt 3 hónapban. Ahogy bővül a tudástár, úgy alakul át maga a projekt is. Szerencsére van még egy bő hónap tudástárat építgetni a rendelésekig.

További hatalmas pozitívum, hogy a feleségem (Helló Drágám!)  még mindig nem sejt semmit. Ez az egyik lehetőség. A másik, hogy annyira sajnál, hogy már az elején bebuktam, hogy inkább meghagy debil együgyűségemben. Tudom, hogy ez az egész egy aljas húzás, de jobb így mindenkinek. És nem hazudok, ez nagyon fontos. Két párhuzamos univerzumban élünk, Ő és én. Az enyémben két Mazda van, az övében csak egy. 🙂 Néha elég vicces beszélgetéseket folytatunk ebből kifolyólag. Egyébként nincs is nagyon miről kamuzni, mert a projekt kezdete óta pont 30 órát töltöttem a műhelyben, ebből 5-öt legálisan. (Azaz tudtak róla, hogy hol vagyok.) Remélhetőleg a végén nem az sül majd ki az egészből, hogy mekkora genya vagyok, hanem az, hogy valóban működött a szervezés, nem úgy, mint a dildónál, ahol heti 30 órát töltöttem a műhelyben.

 

Negatívumok

MIND trógerségéből adódik. Az egyik, hogy nincs meg a TELJES terv. Ez az én trógerségem. Kellenének hozzá döntési pontok, ehhez meg szét kéne borítani Piroskát, aki ugye még nincs nálam. De maximum 2 héten belül ez megváltozik.

A másik a “Motor gondok” posztban leírt tortúra. Konkrétan, hogy át lettem b@szva a motorral, legalábbis én ezt így éltem meg. Lehet, hogy semmit nem értek a wankelhez, de el tudok olvasni egy service manualt, és tudom értelmezni az ott leírtakat. Meg tudom mondani, hogy egy felület 4 vagy 6 század eltérést mutat, hogy kopott-e egy éltömítés, vagy hogy megszorult-e a saroktömítés. Szóval jó a buli, csak sok a köcsög.

Teljesen függetlenül mindentől, mint másik negatívum: fenn vagyok pár magyar fórumon/csoportban, és biza szembejön néha a honi rögvalóság. Van egy csomó lelkes amatőr, akik foglalkoznának szabadidejükben az autójukkal, legyen az Rx-7 vagy Rx-8, tök mindegy. Meg vannak ugye a “nagy öregek”, mint minden szakmában. 99%-uk szerelő vagy kereskedő. Ha az előbbiek posztolnak valamit, általában csak az okoskodást meg a lebaszást kapják, és amikor rákérdeznek, hogy miért, akkor meg jön valami olyasmi válasz, amiben a következők valamelyike biztosan elhangzik az utóbbi csoport tagjaitól:

  1. Ménem szervizbe viszed éhenhalok.
  2. Énis drágán tanultam a szakmát, éhenhalok.
  3. Minekcsinálja aki nemtuggya.
  4. Az úgy biztosan szar lesz, de nemmondom meg miért, mert éhenhalok.

Nem azért b@sz föl, merthogy személyesen belefutottam volna valami ilyenbe, már rég nem kérek segítséget ilyen helyeken, legalábbis itthon. A hozzáállás. Az ami gáz. Van egy szűk réteg, akik tegyük fel Rx-8 tulajok. Nem egy fillérbaszó hobbi, ugyebár. Alaphelyzetben nem az lenne a közösségépítő hozzáállás, ha mindenki a legjobb tudása szerint megpróbálna megosztani minden információt? De igen. Az, akinél az információ van miért nem osztja meg? Mert úgy érzi, hogy akkor más is tudni fogja, azok meg elveszik a kenyerét. Ezzel csak az a bajom, hogy az ilyen ember nem a közösség tagja. Nem is értem, miért van ott, értéket nem ad hozzá, legtöbbjük reklámfelületnek használja a csoportot. (Ha valaki szerelőt vagy alkatrészt keresne ugyebár.) Ez a fajta “szakmai” féltékenység egyébként az élet több területén is megfigyelhető, azokra jellemző, akik úgy érzik, hogy nem tudnak újat megtanulni. Gondolom átjön, miről van szó. Az ilyen ember azt hiszi, hogy ha átadja a tudását, vagy legalábbis kísérletet tesz, akkor értéktelenné válik ezáltal. Miért? Mert ennyi érték volt nála. Nem tud újat teremteni/szerezni. Na ez a szánalmas. 

Abba bele se megyek, hogy mennyivel jobb lenne ezeknek az embereknek, ha elkezdene virágozni egy ilyen közösség. Ha egyre többen lennének, akik mondjuk az Rx-8-as Mazdákat nem szemétdombnak, hanem kicsit több törődést igénylő sportautónak látnák. 

 

 

 

Hozzászólások