Pénteken az autó elejét és a motorterét bontogattam, csináltam pár képet. Megint az látszik, hogy csak az rossz a bódén, amit előttem már összeb@sztak. Sajnos az autó eleje törve volt, a kókányolás, amit “javítás” címszóval sikerült elkövetni tökéletes képet ad a sufniműhelyek szakértelméről. Ez volt a kiindulási állapot:

…És kb. 15 beletört csavar után ide érkeztünk meg:

Persze, csalok, mert ez nem egy menet volt, előzőleg tartottam egy “lámpás” estét, amikor éppen “nem volt mit csinálnom”. Szétszerelés közben a következő apróságokon csesztem fel magam:

– Ember megveszi a jobb oldali nyúlványhoz az eredeti tartólemezt, majd szarul behegeszti.
– A bal alsó kereszttartót nem veszi meg, inkább szimplán behegeszti gyűrődve.
– 7 különböző típusú facsavar került elő az első lökösből, kb. 15-20 darab.

Egyébként meg öröm dolgozni az autóval. Ami nem volt összegányolva, azon érződik, hogy minőségi cucc. Minden logikus, úgy jön szét, ahogy azt a gyárban megálmodták. Egyébként meg ami nem lett megbolygatva, az nem rohad és nem rozsdásodik.
Némileg kivételt képez ez alól a lökhárító és a motorháztető között lévő négy fémlapra préselt gumicsík, ami nagy parám volt. Főleg a gumi részek, mert ránézésre elég rossz állapotban voltak, és ötletem sem volt arra, hogy honnan a pékből szerezhetnék jobbakat. Ezekről van szó:

 

A várakozással ellentétben a gumi részek némi kezelés után egészen használhatóan néznek ki, és még nem értem a folyamat végére! 🙂

Ez a Mazda-féle 30 éves gumi… Nem rossz! Ezek után a többi gumis résszel is futok pár kört, lehet, hogy kevesebbet kell pótolni, mint gondoltam. (Amit meg pótolni kéne remélhetőleg jobb állapotban van a donoron…)

 

 

 

Hozzászólások