Történt ugyanis, hogy egyszer összeszedtem magam, és bementem a helyi szervizbe, mert láttam, hogy karosszéria munkát és felújítást is végeznek (nem is akárhogy!), és ez a kettő pont ráfért volna Mohosra. Itt aztán rendeletbe adták, hogy legyen hozzá keret. Így – bár előtte soha nem hegesztettem – nekiálltam és megcsináltam. Itt-ott látszik egy-egy értelmesen sikerült varrat is, a többi csak lelkesedés. 😉

Természetesen amikor elkészült, akkor az ember jött, megnézte, “megegyeztünk” egy kb. árban és egy kezdési időpontban, és kaptam még egy kis munkát, hogy mit fúrjak még le a piros kaszniról. Lefúrtam. Felhívtam az embert, közölte, hogy lelépett a lakatosa/fényezője Németországba. Ha lett volna legalább egy golyója, azt mondja, hogy vigyem máshová a szaromat.

Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy a világegyetem még nem akarja, hogy a Mohossal foglalkozzak, fejezzem be nyugodtan az MPS-t. Így akkor én most befejezem az MPS-t.

Viszont legalább van keret!

Az egy fontos része az egésznek, hogy amit itt a nagyérdemű elé tártam, az életem első hegesztése. Ilyenformán tessék elítélni ezt a taknyolást. 🙂

 

Hozzászólások