Rögtön a legszebbel kezdtem: Piroskából előkerült két korom fekete rotor, amiket Mohosba szántam. (Azaz Mohos máris kannibalizált 2 rotort.) Messze ezek voltak a legdzsuvásabbak az alkatrészek közül. Szerencsére már jó előre beszereztem a vegyszereket (nem volt nehéz), meg utánaolvastam, hogy hogyan ne csináljam. Ezek alapján minden olyan, ami intruzív technika a felületre nézve kiesett. Maradtak a szőrkefék, az áztatós megoldások, a műanyag kefék és a gyökérkefék. A végén megkockáztattam egy nagyon finom polírt, remélhetőleg nem b@sztam el vele semmit. 🙂
Belepakoltam a két rotort egy kiganézott tejesládába, aztán nekikestem ecsettel és féktisztítóval. Amikor láttam, hogy ez így évekig fog tartani, akkor szintet léptem, és jött az EGR tisztító. Na ez már vitte. De nem eléggé. Közben beálltam, mint a gerely, szerintem a maradék négy agysejtemből kettő egészen biztosan ott maradt az EGR tisztító gőzében. Egy gyors szellőztetés után átpakoltam a ládát az alkatrészmosó részlegbe, és a féktisztítós – EGR tisztítós lötyire ráborítottam egy flakon hideg zsíroldót. 🙂 Érdemes ezt egyébként összerakni fejben. A hideg zsíroldó féktisztító árban van, és mire is való pontosan? Zsíros/kormos dolgokat oldunk le vele fémfelületről? Hmm…
Ez utóbbi keverék nyert. A hidegzsíroldó a féktisztító és az EGR tisztító olajos maradékával konkrétan pudinggá állt össze. Ezzel a lötyivel és egy műanyag sörtés kefével tisztítgattam a rotorokat mintegy 15 percen keresztül, és ez a módszer lehozta a szennyeződések 95%-át. A következő 4% a polírozás hatására láthatatlanná fakult, a maradék 1% szennyeződést pedig a különböző vájatokban és elérhetetlen helyeken megbúvó dzsuva tette ki, de ezekkel is végeztem. (Összesen kb. 5 óra alatt…) Kapott mindkét rotor egy réteg WD40 borítást, aztán elcsomagoltam őket. Rotortisztítás pipa. Legközelebb akkor veszem őket elő, ha találok egy gépműhelyt, ahol hozzájuk mernek nyúlni. (Ha nem találok, az sem tragédia.)
A munkavédelmi felszerelést természetesen nem felejtettem el, ahogy elkezdett lejönni a bőr az ujjaim hegyéről (az első 3 percben) rögtön felvettem a gumikesztyűt és a szemüveget. 😉
A negyedik képen egyébként elég jól látszik a csapágy állapota, ez egy 130+ ezer kilométert futott rotor. Mohos csapágyai 63000 km után sokkal rosszabb állapotban voltak.
