Persze ez utóbbit nem részleteztem annyira. Abban maradtunk, hogy pakolok a műhelyben, és ez így is történt:
A hazahozós posztban említettem, hogy a beltér eléggé rendben van, erről is csináltam pár fotót:
Az azért elgondolkodtató, hogy eddig kettőből kettő tulaj gondolta úgy, hogy az Rx-7 hátulja igazából egy jól rámolható “plató”. Nem hibáztatom őket! 🙂
Voltak ilyen vicces és kevésbé vicces leletek is, mint például ez a lámpa:
Vagy ez a gyönyörű megoldás:
Vagy, hogy találtunk két pótkulcsot a bal oldali légbeömlőben, melyek nem(!!!) nyitnak az autón semmit:
Végül Piros elfoglalta jól megérdemelt helyét a Rotary-sarokban:
A hétvégéről annyit, hogy vasárnap és hétfőn (igazából már szombat este) full izomlázam volt. A 8 órás ülőmunka kinyírja az embert. Ne csináljátok. (Az ülőmunkát.)
Mostanra egyébként viszonylag értelmes sebességgel dolgozok a műhelyben, kb. úgy nézhetek ki az avatatlan szemlélődő számára, mint egy elbaszott lassú (de dolgozó!) szerelő. Nem lettem persze profi, baromira kell a segítség, az ötletek, meg a tapasztalat. Elégedettségem inkább annak szól, hogy nem négyszer olyan lassan csinálom a dolgokat, mint “A Grál”, és megállok, mielőtt szétnyírnám egy csavar fejét.
Hihetetlen egyébként, hogy az emberek mennyire máshogy állnak egy melósruhás faszihoz. Ha azt hiszik, hogy kétkezi munkából tartod fenn magad, akkor rögtön trógernek néznek. Közben a főiskolákon és az egyetemeken képezzük a funkcionális analfabétákat a diplomakényszer jegyében. (Oké, nem mind vagyunk azok. Nem általánosítok.)
