Előzmények
2016 év elején belecsaptam egy autó átépítéses projektbe. Egy 2008-as Mazda 3 MPS kapott új motorbelsőt, némi futóművet, én pedig agyvérzést és gyomorgörcsöt. Bő fél évvel később az autó elkészült, én pedig elégedetten konstatáltam, hogy a “Fekete Dildó” (mert fekete, ráz és zsibbasztóan rezonál) olyan lett, amilyennek szerettem volna: napi közlekedésben teljesen használhatatlan projektautó.
GT-nek túl éles, pályázni túl puha, dugózni rémálom. Számomra zavarbaejtően, kezelhetetlenül erős. 400 ló és 650 Nm első keréken egy baromság. És közben szomjas. Mindig szomjas.
Miközben begyűjtöttem a jól megérdemelt elismerő pillantásokat és gratulációkat (kizárólag 14 év alatti lányoktól, benzinkutasoktól és 25 év alatti szerelőktől) éreztem, hogy valami hiányzik. Belül legalább akkora ürességet éreztem, mint amit a Dildó-projekt a pénztárcámban hagyott.
A külső szemlélődőnek bizonyára érthetetlen ez az érzés. A csávó végigszenvedett fél évet valami trágya szar építésével, ami még rossz is lett, mégis itt sír, hogy hiányzik a szopás. Ez van. Szeret szopni.
A bajt tetézi, hogy se szervizes tapasztalatom, se képzettségem nincs a projekthez. Kicsit jobban állok ezekkel a dolgokkal, mint fél éve, de ez még mindig alulról súrolja a hobbikókány szintet. Az előző projektben volt segítségem, aki már látott motort belülről. Most nem lesz. Ezt most csak magamnak akarom.
A függőség gyökere az a beégett érzés lehet, hogy mennyire jó, amikor az ember elkészül valami olyan munkával, ami hatalmas kihívást jelent, és van fizikai megtestesülése.
Pista vagyok, programozó. Eredetileg bölcsésznek készültem, de elhagytam a tarisznyám. ’98 óta ülök monitor előtt. Minden, amit a munkahelyeimen létrehoztam az elmúlt 18 évben ráfér egy 2 terás vinyóra. Ennyi nyoma van az életem termékenyebb részének a fizikai világban. Így már érted?
Egy szó, mint száz: kellett egy új projekt. Találtam is egy faxa alanyt, egy ’89-es (igazából ’88-as) Mazda Rx7-et. Motor nincs benne, egy stresszfaktorral kevesebb. Meg amúgy sem értek a wankelhez. Az autó évek óta áll, tehát a bódéval egészen biztosan lehet kokecolni egy fél évig legalább. A majdnem 30 éves kábelezést tuti újra kell húzni, ez is ad majd egy kis munkát. A motort – bár elvileg fel van újítva – szét kell húzni. Az elmúlt fél évben megtanultam, hogy ne bízzak senkiben.
És hogy milyen autót szeretnék? Napi közlekedésben teljesen használhatatlan projektautót. Olyat, ami GT-nek túl éles, pályázni túl puha, dugózni rémálom. Számomra zavarbaejtően, kezelhetetlenül erős. 400 ló és 650 Nm hátsó keréken egyenes út a pokolba.
Célok
Komolyra fordítva a szót a cél egy olyan autó, melynek kompromisszum/élmény aránya a mindennapos közlekedésben is az élmény felé hajlik. A bódét és a belső teret szeretném a gyári állapotába visszaállítani.
A futómű és a motor egészen biztosan változni fog. Az előbbit a komfortérzet határáig szeretném feszesíteni, az utóbbiból egy üzembiztos 350-400 RWHP-t szeretnék kihozni, ahol a hangsúly az üzembiztosságon és nem a lóerők számán van. Másfél-két éves projekttel tervezek. Csak semmi kapkodás.
Egyébként könnyebb az egészet a másik oldalról meghatározni, mert sokkal biztosabban tudom, hogy mit nem szeretnék:
– Pályaautót
– Rizsrakétát
– Rendőrmágnest
Érzem persze, hogy ez elég ködös így, pedig ez a valóságban nem így van. Az, hogy milyen teljesítménynövelő módosításokat kell elvégezni 350-400 ló eléréséhez, azt nálam sokkal okosabb és hozzáértőbb emberek már rég leírták. (Érdemes itt kezdeni: http://fc3spro.com/TECH/FM2W/power.htm, van ám futóműves része is: http://fc3spro.com/TECH/FM2W/sus.htm) A “Fekete Dildó” projekt előtt a boyracer korszakomat éltem (Civic B16 swap, mi más), de már akkor lejött, hogy a projektek 85%-a tervezés és tájékozódás. Teljesen felesleges beleugrani bármibe is, amíg nincs egy tételes lista arról, hogy mit szeretnél, és ez mibe kerül. Ez itt sem lesz másképp.
A másik hasonlóan fontos dolog annak felismerése, hogy mikor kell inkább fizetnünk, mintsem hogy pár hónapra torokra vegyük a f@szt és elmenjen a kedvünk az egésztől. Lehet pl. kefével motort mosdatni, tejesládában, brigéciollal, napokon keresztül, de el is lehet vinni gőzöltetni/mosatni kb. 5 flakon brigi áráért. Lehet szopni a kábelezésssel 4 hétig, de mennyivel egyszerűbb betolni az autót (vagy elvinni a korbácsot) Bubuhoz, és kifizetni őt. Az elhúzódó kokecolásból előbb-utóbb kókányolás lesz, abból meg gányolás. Nem kellene ebbe belefutni, ha nem muszáj.
Alternatív megoldás erre a projektautók Szent Grálja: a bagóért dolgozó, mindenhez IS értő, lelkiismeretes munkaerő. Utánanéz, innovákol, alkalmaz, elhárít. Flexel, hegeszt, fest, szabad idejében meg feltalál. Nem beleszarik a melóba, hanem megpróbálja megoldani a problémáidat. Egy dolgot utál, ha kifizeted! SZEVASZ, ZSIGA! 😀
